Election politics

A politológiai szakirodalomban több évtizede vita folyik arról, hogy a választási szisztéma, a pártstruktúra és a kormányzati működés sajátos összefüggésrendszerében melyik mozzanat játszik meghatározó, túlsúlyos szerepet. Az 1940-es években megfogalmazódott az a gondolat, hogy az arányos képviselet a parlamenti pártok számának növekedésével jár. Az e témában talán legnagyobb hatású elemző, Maurice Duverger ok-okozati kapcsolatot látott a választási és a pártrendszer között, melyet a politikatudomány törvényjellegű összefüggésének nevezett. Duverger-nek már korabeli kritikusai is akadtak, ám az általa vizsgált összefüggések empirikus bázison alapuló egzakt vizsgálatára egészen az 1960-as évek végéig várni kellett. Ezen időszakot követően azonban igen sok elemzés foglalkozott a modern párt- és választási rendszerek összefüggéseivel. A kötet első része ennek a problémakörnek az elmélettörténeti és gyakorlati kérdéseit kutatja az egyes európai országok, politikai rendszerek konkrét vizsgálatán keresztül. A kötet második részében a szerzők választásról választásra követik azokat a változásokat, amelyek az 19891990. évi rendszerváltást követően meghatározták a választási rendszer nyomán kialakuló parlamenti erőviszonyokat. Igen hamar nyilvánvalóvá vált a rendszerváltásban kialkudott választási szisztéma meghatározó jelentősége a politikai folyamatok alakulásában. Az 1989-ben megalkotott magyar választási rendszer aránytalannak bizonyult már az első parlamenti választáson, és ez a jellege a következő öt választáson, bár eltérő mértékben, továbbra is érvényesült, mígnem 2010-ben az abszolút többségi győzelmet alkotmányozó hatalommá transzformálta. Az alkotmányozó hatalom birtokában a hatalomra került erők 2011-ben a többségi elvet erősítve a maguk érdekei szerint alakították át a választási szisztémát. Az egyes választások jellemzőinek elemzésével a szerzők végigkísérik a legfontosabb választási rendszerbeli összetevők egymásra hatását és ezzel összefüggésben a pártrendszer alakulásának fő vonásait.