Toxikus technokultúrák és digitális politika

Napjainkban komoly harc folyik a politika formájának, tartalmának meghatározásáért, a figyelem megragadásáért. A politika és a médiafogyasztás digitális fordulata nyomán oly mértékben diverzifikálódott a politika jelentése és a politikai témák egyéni priorizálása, hogy nem elégséges úszni az adatok tengerében: szigeteket kell rajta létesíteni. Csomópontokat, adatokat és tudásokat, amelyek köré választókat, állampolgárokat és fogyasztókat lehet csoportosítani. A politika tud szigeteket építenie, ezt számos Big Data-alapú gyakorlat és kampány bemutatásával szemléltetjük, akárcsak azt, hogyan vesz át a politikai kampánytervezés olyan digitális tartalomfejlesztői (képi) gyakorlatokat, amelyekkel korábban csak egy szűk online szubkultúra élt. Magyarországon ilyen részletességgel még nem mutatták be a kortárs mémkultúrát, illetve az amerikai politikában zajos sikert arató (digitális) alt-right mozgalmat sem. Foglalkozunk a hagyományos közvélemény- és társadalomkutatás megismerési válságátval: ahhoz, hogy tudjuk, mekkora a hatás egy-egy választói döntés mögött, és milyen tényezők váltják ki, folyamatos mérésekre és elemzésekre van szükség a Big Datától kezdve a kísérleti kutatásokig. Hogyan válnak online mikrofelületek makrotényezőkké, hogyan gyakorol hatást a politikára a videójáték-kultúra és -szocializáció, hogyan lesznek online érzelmi megnyilvánulásokból használható adatok? Az álhírek veszélyt jelentenek, de az álhírveszélyre szakosodott iparág is eltakarhatja szemünk elől az emberi döntések komplex jellegét. Az internet e könyvben tárgyalt rossz és jó arcainak küzdelme a figyelemgazdaságban, az érzelemszabályozásban és az adatmonopólium-megszerzésében egyelőre döntetlenre áll.